A kulcs
A fiók legalján találta meg, egy gumigyűrűvel összefogott csomó közepén. Rozsdás kulcs, rajta sárga papírcímke, az apja írásával: „hátsó”.
Az apja tizenkét éve halt meg. Hátsó ajtó a házban sosem volt.
Egy hétig hordta a zsebében. Néha megfogta, ahogy mások az érmét szokták, és minden alkalommal ugyanaz jutott eszébe: valamit nem tudott róla. Nem rosszat, csak valamit.
Szombaton kiment a régi telekre. A ház már nem állt, csak a garázs, amit a szomszéd használt raktárnak. Az oldalában, a borostyán mögött volt egy ajtó, amiről gyerekként azt hitte, be van falazva.
A kulcs elfordult. Nehezen, de elfordult.
Bent egy asztal volt, egy szék, és a falon egy polcnyi befőttesüveg, tele csavarokkal, alkatrészekkel, ceruzavégekkel. Az asztalon egy félig kész madáretető, mellette a méretek egy kockás lapon, kétszer is átszámolva.
Leült a székre. Pont akkora volt, hogy elférjen benne egy felnőtt ember, aki egy órára el akar tűnni a világ elől.
Estig ott maradt. Aztán bezárta az ajtót, és a kulcsot visszatette a zsebébe, ahol azóta is van.