Refrén
A múzeumban kezdődött, amikor felolvastam Rippl-Rónai Ödön élettörténetét és spontán belemarkolt a fehér ingembe, amit előtte összenyomdázott. Éjjel beszöktünk a sorompó mellett a forráshoz. Ittunk, megmostuk az arcunkat és majdnem felborultunk a zöld kabrióval a koromsötétben. Amélie ismét az ingembe markolt, közben szólt a zene, nevetve énekelte a refrént. Most is ezt hallgatom.