Gyökereim
De szerettem volna a századelőn élni! Tudod, akkor jött ez eszembe, mikor éppen hazajöttem s Karcagipuszta előtt jártunk. Feketék voltak a kutyák, akiket láttam, a tanyán erről szaladoztak, igen, hárman kavarogtak a fűben,, ahogy nevezik erre, a kaszálóban. Az is lehet ám, hogy a réten… E szavak már nem enyimek, keverem őket. Delelő, szérű, a rudas, a hegyes… Itt-ott megerősíti a keblem a kun vérem, a szép szó, ha eszembe esik Budapest-körutat járva, vagy a történetemet előadva a bárban beleszőhetem: "Éppen arra viradtam, hogy…" De csak így, egy r-rel a szó közepén, merthogy nagyanyám így mondta meséit. Az ő száján hiteles igazán: "Mi az egy? Az Uristen."